Élménybeszámoló!

Sziasztok!

A mai írás egy kissé eltér a megszokottól, ugyanis arra gondoltam, ha csak írásban is, de megosztom veletek annak a napnak a történetét, amikor is sikerült először találkoznunk Lippai László művészúrral, hogy felkérjük a PREY című játék főszerepére.

Kezdjük a legelején. Amikor szóba jött, hogy lassan el kellene kezdeni a munkát a Prey-el is, gondolkodtunk, hogy kit is kellene felkérni Tommy szerepére, ugyanis ahhoz egyikünk se tartotta magát alkalmasnak, ezért folyamatosan castingoltunk, hogy megtaláljuk a megfelelp embert a szerepre. Aztán derült égből villámcsapásként eszembe jutott, hogy mi lenne, ha felvennénk a kapcsolatot Lacival, maximum elzavar minket, de veszíteni nem veszítünk vele semmit. Gxorsan írtam is neki egy szép üzenetet a Facebooko-on, és vártunk. Aztán 3-4 nappal később jelzett a telefonom, és meghökkenve láttam, hogy válaszolt, és mégjobban leesett az állam, amikor a válaszban annyit láttam: "Hívjatok!". És utána a telefonszáma.... Mondanom se kell, nem tudtam hogyan szedjem össze a gondolataimat, de egyből szóltam István kollégámnak, had álmuldozzon ő is.

Aztán végül is István volt az, aki vette a bátorságot, és felhívta telefonon, majd megbeszélték, hogy egy időpont egyeztetés után személyesen is felkeressük.

Hamar el is jött 2018. október 5-e. Szép napsütéses nap volt, és felkerekedtünk, hogy felkeressük otthonában Lacit.

Szerencsére hamar, és szerencsésen megérkeztünk. Már a csengetés pillanatában a humoré volt a főszerep, és a nagy találkozás után is ezen a szálon ment tovább az egész nap. Elmeséltük neki kik vagyunk  honnan jöttünk, és mi is a célunk. Nagyon udvariasan, és nagy érdeklődéssel hallgatott minket végig, majd amikor megemlítettük neki, hogy át tudnánk menni a budapesti Mozgi-stúdióba, egyből vette a cipőjét, hogy nosza induljunk is. Budapesthez képest hamar átautóztunk a Csepel-szigeten található stúdióba, ahol Kollár Ákos fogadott bennünket, akiben egy végtelenül szimpatikus, és nagy tudású személyt ismerhettünk meg.
Egy kis beszélgetés Ákossal, aztán meg is ejtettünk 1-2 próbafelvételt, hogy Laci láthassa, milyen technikával is rendelkezik, milyen minőségre képes egy otthon berendezett kis stúdió.
A felvételek visszahallgatása után Laci azonnal rábólintott a közös munkára, és innen már nem is volt megállás. Ezután Lacit hazavittünk, majd leegyeztettük a felvétel időpontját.
A stúdióba menet, illetve onnan jövet is rengeteg minden került szóba a szinkronmunkától kezdve, a filmek, a videójátékok világán át, az egyszerű hétköznapi dolgokig szinte mindenről. Nagyon jó volt látni, és hallani, hogy egy olyan ember, akit az egész ország ismer, ennyire közvetlen tud lenni, és nem zavarta, hogy kielégíthetetlen a kíváncsiságunk.
Egy szó mint száz: Lippai László tényleg olyan, mint amiket már mi is olvastunk róla. Remélem fogunk még tudni vele máskor is együtt dolgozni, és újabb projektben is élvezhetitek majd a hangját.